Svédországi gondolatok

Napjaim Svédországban

Koppenhágai kirándulás

2017. július 18. 13:12 - giniblogja

Vasárnap a finom esős időre való tekintettel átmentünk Koppenhágába megnézni az Akváriumot, mivel még soha nem jártunk ott. Közvetlen a reptér mellett van, a tengerparton, klassz modern épület. Parkolóhely is van elég.

Jegyvásárlás, bemenetel. Megnéztük az aktuális "programot", vagyis mikor milyen etetés, bemutató lesz. Három mindjárt megtetszett, ezek időben pont kapcsolódtak is egymáshoz. Az első, a kalapácsfejű cápa etetése, majd a tintahal és a tengeri vidrák. Közben persze ezer akvárium, mindenféle tengeri herkentyűvel. Három folyosóra van osztva az épület, a közelben élő tengeri állatok, a távoli tengerek-óceánok állatai és az édesvíziek. De van esőerdő az ott élőkkel...érdekes, jókat lehet sétálni.

Irány az óriásmedence, ott úszkáltak a kalapácsfejű cápák (még nem teljesen kifejlett példányai), hatalmas ráják és egy csoport színes hal (a nevüket nem sikerült kitudni), de az ízük pocsék lehet, ha a cápának se kell. :D Lépcsőzetes ülőhelyek vannak, jó sok ember volt kíváncsi az etetésre, érthető módon. No azt mondjuk én sem vártam, hogy bedobnak egy fél kecskét...de a dánok is tudnak meglepetést okozni. Megjelent egy hölgyike, mikrofonnal ahogy kell, elmondta hogy a medence fala fél méter vastag (jó tudni!), aztán elmondta milyen halakat látunk. Én magyarul sem ismerem a halak neveit, ezért nem tudtam meg, mi is a "kis színes". Szerencsére nem csak dánul, hanem angolul is elmondott mindent a sok turista miatt. (rengeteg japán, kínai, amerikai és egyéb náció képviseltette magát - és rengeteg dán természetesen) 

A hölgy mellett egy búvár is készülődött, így én arra számítottam, hogy a szokásos etetés lesz, vagyis őt bezárják egy stabil ketrecbe és onnan adagolja majd az étket a vadaknak. Ehhez képest - akinek volt már akváriuma otthon az tudja milyen, mikor belemorzsolja a halaknak az eleséget - kb ez volt a nagy etetés. Annyit láttunk, hogy fenn a magasban a víz tetejére szórnak valamit, a színes halak szép csoportban ott köröztek, eszegettek. A cápák meg a ráják a fülük botját se mozdították. Közben a hölgy elmesélte, hogy a cápa az ember barátja, soha nem támad emberre, valamint hogy a cápa dögevő. Ilyesmit már hallottam, de néha olvasok cápatámadásokról is - ezt nyilván a média fújja fel direkt, hogy féljünk a cápáktól. De az etetésnek kikiáltott szabadegyetemi előadás ezzel véget is ért.

Irány a tintahal!!! A megjelölt -szintén nem kis- akváriumnál már gyülekezett a nép, ugyanúgy lépcsőzetes lelátó.. Az akváriumban egyetlen tintahal sem volt, de ez nem gond, nyilván majd beengedik őket. Gondoltam én (is). Egyébként leginkább tengeri madarak voltak az üvegfal mögött, nagyon jópofák, még nem is láttam így víz alatt úszni őket. Sőt, nem is gondoltam, hogy némelyik olyan ügyesen úszik mint a fóka. Vártunk... Megérkezett egy fiatalember egy fémládával. Ahhaa!! Hogy ő hozza a tintahalat. Először ő is TIT előadást kezdett, aztán viccesen előrántott egy plüss tintahalat, amitől mindenki egy pillanatra felvisított, aztán figyeltünk tovább. Elmagyarázta a tintahal részeit, aztán körbeadta a plüssállatkát, hogy nézze meg mindenki. ÉS EKKOR végre előkerült a főszereplő!!! Egy igazi élő tintahal. Kitette a fémdoboz tetejére. Akkor fogtam gyanút, amikor elővett és mellérakott egy "szerszámokkal" felszerelt fémtálcát. És elkezdte felboncolni a  szerencsétlen, még élő állatot. Ezen a ponton én otthagytam az egészet, pokolian rossz érzéssel. Rajtam kívül mások is szedelőzködtek és távoztak, valószínű ők sem ezt várták. Természetesen minden tele gyerekekkel! De úgy látszik a dánoknál ez a normális. (Talán vannak akik még emlékeznek szegény Mariusra, a babazsiráfra, akit szintén nyílt színen lelőttek és feldaraboltak a látogatók szeme láttára. Szerintem ez beteges!) 

Ezek után kissé félve mentem a tengeri vidrákhoz... Imádom őket, bűbájos állatok! Körbejártuk az egész medencét, márom hatalmas medencerész van, mind a vidráké, de nem voltak sehol. Akkor láttam, hogy van kamera, amin figyelni lehet, merre vannak. Nos, be voltak zárva egy kis belső medencébe, ketten pont elfértek benne. Egyszerűen nem tudom felfogni, miért nem úszkálhattak szabadon a saját területükön. Ez is valami nagyon jól kitalált dán marhaság lehet. Amikor eljött az etetési idő, kiengedték őket, végre vidáman játszottak, úsztak, ugráltak! Róluk is volt kiselőadás, de közben etették őket, a vidrák meg produkálták magukat! Nem felszólításra, csak úgy maguktól. Édesek voltak!!!! Azért az egyik gondozó, aki kívül volt, előhúzott egy vidrabundát, hogy akinek kedve van megfogdoshatja, milyen is a vidra bundája. (de legalább a két résztvevő életben maradt :) ) 

Amit még hozzátennék ehhez az egészhez, az a dán gyerekek viselkedése. Botrányos! Ezzel az egy szóval lehet jellemezni őket. Elég nagy volt a tömeg - érthető hiszen hétvége - de ez nem akadályozza őket abban, hogy eszetlenül rohangáljanak, mindenkinek nekimennek, belerúgnak, közben úgy ordítanak mint a vaddisznó! Néhányuk a tenyerét köpködve kenegette az akváriumok üvegeit, ököllel döngették az üveget, felmásztak mindenhová, szabad vagy sem. A szülők rájuk se néztek. Egyáltalán nem foglalkoztak azzal, mit csinál a csemetéjük. A boldog és szabad dánok! De erről majd máskor.

Az akvárium szép, érdekes. Mostmár tudjuk mit érdemes megnézni és mit kell kerülni. Ha valaki arra jár, érdemes időt szakítani rá!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ginibloggol.blog.hu/api/trackback/id/tr2412671913

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.