Sajnos előfordul, hogy az emberfia kénytelen ellátogani egy egészségügyi intézménybe, akármennyire tiltakozik is a lelke. Kedves párom egyik este kibökte, hogy neki bizony furán fáj a lába már két napja, de nem akart eddig szólni róla. Ismerve a svéd eü viszonyokat, inkább húzta az időt. Orvos lévén azt már megállapította, hogy ez nem izomfájdalom, inkább mélyvénás trombózis jeleit vélte felfedezni. Nos, nem szívesen, de mondtam - menjünk be a sürgősségire, hátha megnézi valaki.

Este 8-kor bementünk. Pár perc után behívta egy nővér, felvette az adatokat, aztán mondta hogy milyen színű csíkot kell követni a folyosón. Elindultunk. A leágazó folyosókba belesve már láttuk, hogy ott is várakoznak. Elértük a nekünk kijelölt pultot. Kicsit várni kellett, de aztán jött valaki (talán nővér), beírta a számítógépbe, hogy új versenyző érkezett, aztán mondta hogy foglaljunk helyet az üvegfalú váróban. A folyosón itt-ott elég rossz állapotú betegek feküdtek, ki infúzióval, ki csak nyögdécselve, volt aki kitakarózott, így "minden" láthatóvá vált, amit azt hiszem nem kellene látnia minden arrajárónak.

Két órányi várakozás után jött egy nővér vért venni. Párom előtte már mondta, hogy a vérvételt orvos kell hogy kiírja, mivel meg kell benne nézni valamilyen "részecskéket", amik mutatják, ha gyulladás van az érben. (ehhez nem értek) Mindegy, vérvétel megvolt, minimum 2 óra amíg elkészül az eredmény.

Várakozás. Közben este 10-kor személyzetváltás volt. Új nővérek, új orvosok. (mi nem találkoztunk régivel se) A nővérek gyorsan körbeszaladtak megnézni mindenki életben van-e. Mi egy váróban ültünk, de körben kis beugrókban függönnyel leválasztott részeken feküdtek a már megtekintett betegek, vagy akik annyira rossz állapotban voltak, hogy ülni se tudtak, csak fetrengeni. Én mentem egy kört, csak kíváncsiságból, de nem kellett volna.  Közben jöttek egyre -másra a betegek, hely hiányában a padlóra feküdtek a folyosón. Gyakorlatilag már moccanni is alig lehetett. 

Éjjel 1 körül egy fiatal doktornő érkezett, páromat egy függöny mögé tessékelte, megkérdezte mi a gond, aztán megnyomogatta a lábát és közölte, hogy ez nem mélyvénás trombózis, minden rendben van. Párom rákérdezett a vérképre... Ja, azt meg sem nézte! Elment, visszajött - minden szép, minden jó. Ekkor rákérdeztünk arra a bizonyos "alkotóelemre", amit alapból ilyenkor meg kell nézni. Megint elment, visszajött...húúú, azt elfelejtették a vérvételkor bejelölni, igaz nem is volt ott orvos, aki kérte volna.

Újabb vérvétel következett és újabb 2 óra várakozás a mintára. Közben óvatos érdeklődés...esetleg egy ultrahang....? Nem, arra semmi szükség.

Éjjel fél három felé megpróbáltam egy kávéhoz és vízhez jutni. Az automata gondosan leolvasta a kártyámat, majd semmit nem adott. Nem meglepő, az ilyesmi itt gyakori.

Megjött a vérkép - negatív, szóval minden ok. (?) Reggel 5-kor elhagytuk a kórházat. Megjegyzem, ez nagyon gyors volt!

De sajnos nincs vége..... Folyt. köv.