Nem tudom megállni, hogy ne írjak le két mai történetet. Sétálni mentünk abban a rövid időben, amikor épp nem szakadt az eső. Ez a nyár szinte teljesen az eső jegyében telik, alig látni egy kevéske napsütést. De az eseményekről...

Tengerpart, fagyizó, kávézgató és sétáló emberek. Néhányan szokás szerint kutyusokkal. Szeretem az állatokat, a szemem sarkából mindig figyelem, milyen édesek, ahogy mennek szépen a gazdival. Természetesen pórázon, mivel itt kötelező. (megjegyzem van kivétel, kopaszsanyi harciebbel - na azok itt is szabadon rohangálnak és persze nekik itt se szól senki)

Egy pár sétáltatott egy tacskóféle kutyust. Egy másik pár két gyerekkel ücsörögtek, fagyiztak, két pici kutya (talán csivava) volt velük. Arra lettem csak figyelmes, hogy az egyik nekirontott a tacskónak akit gyorsan felkapott a gazdája, de addigra már a mérges kis eb megharapta. Hozzáteszem, a picikutya is pórázon volt, de mivel nem figyeltek rá, pózázostul rohant neki a másik kutyának. A tacsi gazdái némileg felháborodtak (jogosan). A csivava egyik gazdája egy nő rohant a kutya után, aztán mondta hogy "bocs!" De a másik pár érthető felháborodásból kifolyólag mondta, hogy nincs ez jól...és egyáltalán... Nem hallottam mit mondtak, mert a párom húzott erősen "ne bámuld őket!" felszólítással. De azért bámultam, mert a harapós eb gazdája pofátlan hangnemben kikérte magának, hogy a megharapott kutya gazdái mégis mit képzelnek, hogy őt le merik cseszni, hogy merészelnek egyáltalán háborogni azon hogy az ő kutyája elfutott és megharapta a másikat. Tisztességesen kioktatta a párt, akik közben nyugtatgatták és törölgették a kutyusukat. Ilyenkor komolyan mondom, kinyílik a bicska a zsebemben! A svédek rettentően erőszakosak. Ilyen paraszt nép nincs még egy, ezt bizton állíthatom. (persze, mindenkinek lenne ellenpéldája,hogy bezzeg ahol ő él) De én itt élek és azt látom, hogy az számít, ki ordítja le jobban a másik fejét! Normálisan ugyebár elnézést kérek és megkérdezem, milyen sérülés érte a kutyát (ezt jó tudni) és persze biztosítom őket hogy oltva van, no és megérdeklődöm hogy a másik is oltott-e? De ezeknél csak az erőszakos viselkedés...csak az számít. A legszívesebben megrugdostam volna a paraszt nőt!!!

A másik eset, szintén a tengerparton. A svéd szabad nevelés mintapéldája volt. Gyerekek úgy 5-6-an ugrándoztak egy konténer tetején ugráltak, ami talán öltöző volt. Ez mindegy is. Két nő beszélgetett a közelben, odamentek, az egyik felszólt nekik, hogy jöjjenek le onnan, nehogy leessenek. Erre elkezdtek ordítani vele a 10-12 év körüli gyerekek. "Ki vagy te, mi?" "Mi a neved??" "Hallod! Mi a neved?" "Hívom a rendőrséget!" "És miért menjek le innen?" Bevallom nem lepődtem meg, hiszen aki itt él az tudja, hogy a svéd gyerekeket törvény védi, semmiért nem szabad rájuk szólni, de még finoman figyelmeztetni se. Ezt nehezen hiszik el a külföldiek, de van aki hamar megtapasztalja a saját bőrén hogy is van ez. A gyerekek lemásztak, de elkezdték kerülgetni a nő autóját, ami a közelben állt. Látszott, hogy még nem döntötték el, összekarcolják-e vagy se. Aztán bringára pattantak és a két nő körül köröztek, de úgy hogy mindig hirtelen fékeztek, mielőtt nekik mentek volna. Persze hatalmas port kavarva közben. A két nő jobbnak látta, ha visszaülnek a kocsiba és elmennek. :( Szomorú, de ez a svéd valóság.

A dolognak egyébként van előzménye. Mármint annak, hogy bizony le lehet esni egy épületről és az elég kellemetlen tud lenni. A svéd ifjak, amikor befejezik a gimnáziumot, hatalmas felvonulásokat szerveznek. Teherautókon mennek körbe a városban (ki melyikben), közben isznak mint a gödény, általában már induláskor hullarészegek. Útközben sörösüvegekkel dobálják az utca emberét. Néhányan leesnek a teherautóról, van aki csak megsérül, de 1-2 halott is szokott lenni. Idén a szintén nem túl józan nézőközönség nehány tagja felmászött egy háromemeletes lapostetős ház tetejére és onnan ordítoztak. De az alkoholos befolyásoltságból kifolyólag néhányan lezuhantak. Ketten meghaltak, a többiek is csúnyán összetörték magukat. Mi lett a következmény? A házkezelőt elmarasztalták, mivel a háztető (ahová tilos felmenni) nem volt ellátva megfelelő védőkorláttal, így a szerencsétlen fiatalok könnyedén lezuhanhattak. Ami engem felháborított, hogy ezeket a rohadt kölyköket senki nem kérdezte meg, mi az anyjukat kerestek a háztetőn??? Azt ugyanis nem szabad. Az a fiatalok zaklatása. Nem szabad számonkérni őket, nekik jogaik vannak!!!! Éljen a szabad Svédország!